Max van der Stoel, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet /EBESZ/ kisebbségügyekkel foglalkozó főbiztosa szept. 10-én, Hágában nyilatkozatot tett közzé a romániai állami egyetemeken a kisebbségek anyanyelvén való oktatásról. "Értesültem azokról a sajtóbeszámolókról, amelyek azt állítják, hogy a kisebbségügyi főbiztos szerint a kisebbségi nyelveken történő felső fokú oktatást kizárólag a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem jellegének a fejlesztése révén kellene megoldani. Ez nem tükrözi híven az álláspontomat. Noha úgy érzem, hogy a multikulturalitás elve értékes lehet, az a véleményem, hogy a kisebbségi nyelveken történő oktatás alternatíváinak is nyitottaknak kell maradniuk az állami egyetemek szintjén. Pontosabban, 1998. március 3-i levelemben azt ajánlottam Románia kormányának, hogy egy olyan rendelkezést vegyen be a tanügyi törvénybe, amely lehetővé teszi ezt a megoldást." Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy értékelte az EBESZ-főbiztos nyilatkozatát, hogy az "nyilvánvalóan erősíti az RMDSZ tárgyalási pozícióit" a hétfőn sorra kerülő újabb koalíciós tárgyalásokon. Markó szerint Max van der Stoel nyilatkozata "egyértelműen egy olyan törvényszöveg mellett teszi le a voksot, amely az RMDSZ igénye is", vagyis a koalíciós vita tárgyát képező tanügyi törvénycikkelynek lehetővé kell tennie a különböző típusú kisebbségi felsőoktatási intézményeket is, beleértve az önálló anyanyelvű állami egyetemet is. /Max van der Stoel a kisebbségi állami egyetemért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Max van der Stoel az RMDSZ vezetőségének címzett levelében tiltakozott a múlt heti látogatását követő román sajtóhírek tartalma ellen. A főbiztos levelében kifejtette: megdöbbenve értesült arról, ahogyan a román lapok értelmezték az anyanyelvű oktatással kapcsolatos kijelentését. /Tiltakozik az EBESZ-főbiztos. Max van der Stoel szavait félreértelmezte a román sajtó. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./
1998. szeptember 14.
Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi főbiztosa szeptember 10-én, Hágában nyilatkozatot tett közzé a romániai állami egyetemeken a kisebbségek anyanyelvén való oktatásról. "Értesültem azokról a sajtóbeszámolókról, amelyek azt állítják, hogy a kisebbségügyi főbiztos szerint a kisebbségi nyelveken történő felső fokú oktatást kizárólag a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem multikulturális jellegének a fejlesztése révén kellene megoldani. Ez nem tükrözi híven az álláspontomat. Noha úgy érzem, hogy a multikulturalitás elve értékes lehet, az a véleményem, hogy a kisebbségi nyelveken történő oktatás alternatíváinak is nyitottaknak kell maradniuk az állami egyetemek szintjén. Pontosabban, 1998. március 3-i levelemben azt ajánlottam Románia kormányának, hogy egy olyan rendelkezést vegyen be a tanügyi törvénybe, amely lehetővé teszi ezt a megoldást." /Max van der Stoel a kisebbségi állami egyetemért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./
2002. február 19.
Adrian Paunescu PSD-s szenátor a szenátus előtt bejelentette: önként jelentkezik tanúnak Szlobodan Milosevics perében. A szenátor elmondása szerint "mint egyszerű és lojális európai állampolgár, aki hozzá szeretne járulni az igazság kiderítéséhez" utazna Hágába és tenne vallomást Szlobodan Milosevics ártatlansága mellett. Paunescu az Európai Bizottság előtt már egyszer elmondott beszédét szeretné megismételni. Állítás szerint Antal József, egykori magyar miniszterelnök és Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter illegális fegyverkereskedésbe bonyolódott a horvát ellenállókkal, és Magyarország 24 ezer kalasnyikov típusú géppisztolyt és egyéb lőfegyvereket, illetve lövedékeket adott el a horvátoknak, hogy azok hatékonyabban bomlasszák Jugoszláviát. Paunescu felháborítónak nevezte az európai szervek Milosevics-ellenességét, és azt, hogy senki sem mer kiállni a háborús bűnökkel vádolt egykori vezető mellett. Corneliu Vadim Tudor, a PRM elnöke, a szenátus tagja elismerőleg egyetértéséről biztosította a PSD-s szenátort /(Mediafax), átvette: Transindex, febr. 19./
2004. január 20.
Az elmúlt nyáron Gyergyószentmiklós főtéri parkjának szemetesládáin megjelentek a székely rovásírásos feliratok, Forró Edit meghirdette a szövegek megfejtésének versenyét. Forró Edit diplomáciai tanulmányokat folytató egyetemi hallgató Budapesten. Elmondta, ha a megadott dátumig nem érkezik Gyergyóból teljes megfejtés, kiterjeszti nemzetközi szintű versenyre, hogy minél több ember érdeklődését felkeltse a rovásírás és Gyergyószentmiklós iránt. Forró Edit elhatározta, hogy jún. 4-én elindul gyalog Gyergyószentmiklósról Hágába, azon a napon indul, amikor a trianoni szerződést aláírták, erre emlékezve, (emlékeztetve), hogy a hit, remény, és szeretet jegyében erőt gyűjtsön megbocsátani a sok fájdalmat és sérelmet, ami igazságtalanul ért bennünket – mondta Forró Edit. /Gál Éva Emese: Különös kezdeményezések. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2004. február 11.
Február 10-én indult Gyergyószentmiklósról Forró Edit, aki bejelentette: imádkozva, gyalog indul szülővárosából Strasbourgba, ahonnan majd levelet intéz Hágába az erdélyi magyarság érdekében. /Gergely Edit: Gyalogszerrel Strasbourgba. Zarándoklat az erdélyi magyarságért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 11./
2004. április 29.
Miközben a bosnyák hozzátartozók 1 milliárd euró várományosai, a romániai haláltábor túlélői és az áldozatok hozzátartozói még mindig hiába várnak méltányos kárpótlásra. A hágai Nemzetközi Törvényszék néhány nappal ezelőtt népirtásnak minősítette az 1995–ös srebrenicai mészárlást, és ezzel legalább bizonyos értelemben a genocídium fogalmát is átértelmezte. Az 1944 végén sok ezer, Észak–Erdély különböző településeiről a földvári haláltáborba elhurcolt férfiak tragédiája is népirtás. Srebrenicát 1995 júliusában elfoglalta Radiszláv Krsztics tábornok serege, ami után néhány nap alatt a szerbek több mint 7000 muzulmán férfit végeztek ki. 1944. augusztus 23–án, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Németország elveszti a háborút, Románia a leendő győztesek oldalára állt át. Ezzel ismét terítékre került Észak–Erdély hovatartozásának a kérdése. A román kormány egész Erdélyt akarta. Akkor úgy nézett ki, hogy Észak–Erdély legalább egy részének a hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, elhatározták, hogy amennyire lehetséges, "javítanak" ezen az összetételen. Elhatározták a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatását, a leplezett formában történő etnikai tisztogatást. Földvár az utóbbi célt szolgálta. A lágerben olyan körülmények között tartották a foglyokat, hogy minél többen elpusztuljanak. A "földváriak" közül a szívósabbak végül négy hónapi raboskodás után, 1945 áprilisában borzalmasan leromlott állapotban ugyan, de élve hagyhatták el a haláltábort. Azonban a túlélőknek több mint fél évszázadig még beszélniük sem volt szabad arról, ami velük történt. A ’89–es fordulat után megszólalhattak ugyan, de Bukarestben nem akarták meghallani a panaszukat. 1999–ben végül Romániában megjelent egy kormányrendelet, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlásról intézkedik. A haláltábor Szatmár megyei túlélői közül már csak hatan–heten voltak életben, és nagyon kis összegű kárpótlást kaphattak volna. A Hivatalos Közlöny 2002. nov. 7–i számában az 1940. etnikai okokból üldözött személyeknek nyújtott jogokra vonatkozóan olyan módosítás jelent meg, aminek lényege az, hogy a jogosultak kategóriáját kiterjeszti az említett periódusban Észak–Erdélyből elmenekült, kiutasított vagy kitelepített személyekre is. Ez azt jelenti, hogy a Trianon után idetelepített román kolonisták kapnak kárpótlást. Ezeket a telepeseket a második bécsi döntés után, 1940 októberében a magyar hatóságok hazaküldték, majd a háború visszatértek újra. Miközben a közvetlenül Trianon után románosítási céllal betelepített kolonisták markát havonta szép summa üti, a földvári haláltábor túlélői, semmilyen kárpótlásban nem részesülnek. Most ismét módosították az etnikai alapon üldözött személyek jogairól szóló törvényt, Kerekes Károly képviselő javaslatára. A kedvezményezettek köre kiegészül a kilakoltatott személyekkel, valamint a kisebbségek ellen irányuló erőszak áldozataival. /Boros Ernő: Nem csak Srebrenicán, Földváron is genocídium történt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 29./
2004. augusztus 27.
Ukrajna az amerikai és román környezetvédelmi aggályok ellenére aug. 26-án felavatta a Duna-delta rezervátumán áthaladó Bisztroje-csatornát. Az avatóünnepségen személyesen részt vett Leonyid Kucsma ukrán elnök, aki szerint a csatorna elleni bírálatok "nem környezetvédelmi, hanem politikai és gazdasági jellegűek". Románia a csatorna miatt pert indít Ukrajna ellen a Hágai Nemzetközi Bíróságon. A perben Bukarest nem csupán a csatorna, hanem a Kígyók-szigete kontinentális talapzata kijelölésének kérdését is megpróbálja rendezni. /Ukrajna a tiltakozások ellenére felavatta a Bisztroje-csatornát. Bukarest berendelte az ukrán nagykövetet, és pert indít. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2005. július 2.
Hágában rendezték meg az ENSZ-ben Nem Képviselt Nemzetek és Népek Szervezetének (UNPO) VII. Közgyűlését. A rendezvényen, amelyen mintegy 63 népcsoport képviselője gyűlt össze, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviseletében Balázs Lilla külpolitikai tanácsos vett részt. A találkozó során az UNPO VII. Közgyűlése határozatot fogadott el az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatosan. Figyelembe véve, hogy a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet fontos lépés a különböző etnikai közösségekhez tartozó romániai állampolgárok békés együttélésének megerősítése irányába; hogy a törvénytervezet ennek érdekében körvonalazza az egyéni és kollektív jogokat, és meghatározza a támogatási eszközöket minden olyan területen, amely a nemzeti kisebbségek tagjai önazonosságának megőrzéséhez szükséges; hogy a kulturális autonómia fogalmának a törvénytervezetbe való belefoglalása szavatolja az etnikai kisebbségeknek az állammal szembeni lojalitását, és ugyanakkor lehetőséget teremt a nyelvi és kulturális identitásuk megőrzését szolgáló autonómia létrehozására, az UNPO VII. Közgyűlése üdvözli a nemzeti kisebbségek védelme és támogatása jogi alapjának megteremtését célzó kezdeményezést – olvasható a határozatban. /Az UNPO Közgyűlésének határozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2005. július 22.
Miközben a bosnyák hozzátartozók 1 milliárd euró várományosai, a romániai haláltábor túlélői és az áldozatok hozzátartozói még mindig hiába várnak méltányos kárpótlásra. Az elmúlt napokban gyászolók és megemlékezők tízezrei rótták le kegyeletüket a srebrenicai népirtás tizedik évfordulóján a vérengzés nyolcezer áldozatának emléke előtt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el az akkor holland ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló Srebrenicát, amelynek nyolcezer férfi lakosát a következő napokban lemészárolták. Az 1948-as genfi szerint a népirtás „olyan bűncselekmény, amelyet egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport egészének vagy valamely részének elpusztítási szándékával követnek el.” 1944 végén Észak-Erdély különböző településeiről sok ezer férfit hurcoltak el a földvári haláltáborba. Ez is népirtás volt. A Srebrenicán történt vérengzés miatt a hágai Nemzetközi Törvényszéken Radiszláv Krsztics tábornok úgy védekezett, hogy az áldozatok száma túl „jelentéktelen” volt ahhoz, hogy a mészárlás népirtás besorolást kaphasson. A hágai törvényszék tagjai azonban megállapították, hogy a srebrenicai nyolcezer muzulmán elpusztítása férfi népirtásnak minősül. A Földvárra hurcolt észak-erdélyi magyar férfiak nagy részét is elpusztították. A földvári haláltáborba elhurcolt Szatmár megyeik tragédiájáról írt Boros Ernő Mindennap eljött a halál címmel könyvet, 2002-ben. Az akkori események lényege, hogy 1944. augusztus 23-án, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Németország elveszti a háborút, Románia a leendő győztesek oldalára állt át. Ezzel ismét terítékre került Erdély, pontosabban immár csak Észak-Erdély hovatartozásának a kérdése. Akkor úgy nézett ki, hogy Észak-Erdély legalább egy részének a hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, ezért a román vezetés elhatározta, hogy „javítanak” ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki: – a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); – leplezett formában történő etnikai tisztogatás. 1999-ben Romániában megjelent egy kormányrendelet, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlásról intézkedik. Ezzel elméletileg lehetővé vált, hogy az 1944. novembere és 1945. márciusa között a hírhedt földvári haláltáborban raboskodott Szatmár megyei férfiak is kárpótlást kapjanak. De csak elméletileg, mert a gyakorlatban a kormányhatározat megjelenésekor a haláltábor Szatmár megyei túlélői közül már csak hatan-heten voltak életben. Néhány évvel a trianoni döntés után románosítási céllal román telepeseket irányítottak magyar vidékekre, ők román állam által elkobzott földeket kaptak, és ún. kolonista falvakat alakítottak itt ki. Ezek a telepesek a második bécsi döntés után, 1940 októberében visszamentek ismét oda, ahonnan Trianon után érkeztek, és majd csak a háború végén tértek vissza újra kolóniáikba. Ezek a telepesek kárpótlást kaphatnak, illetve különböző kedvezményekben részesülhetnek. /Boros Ernő: Földvár: a magyar Srebrenica. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
2006. június 15.
A román–ukrán viszonyban 1997 óta függőben van a Duna-határ kérdése, illetve a Kígyó-sziget és a körülötte levő gazdasági terület hovatartozása. Idén februárban Ukrajna újra bejelentette a Duna–Fekete-tenger csatorna építésével kapcsolatos munkálatok folytatását a Duna-deltában, melyet az UNESCO védett területnek nyilvánított. A nézeteltérésekre a legutóbbi ukrán–román elnöki találkozó sem hozott megoldást. Románia és Ukrajna 1997-ben írta alá a jó szomszédsági szerződést (alapszerződést) úgy, hogy nem sikerült megállapodniuk a határkérdésről. Ennek megoldását külön szerződésbe utalták. 2001-ben a két ország elfogadta a határfolyók közös használatára vonatkozó nyilatkozatot. Ukrajna más szemszögből közelíti meg ezt a problémát, hiszen határai a szovjet időszakban mesterségesen lettek kialakítva. A Kígyó-sziget egy 17 hektáros földdarab a Duna-deltától 45 km-re. Nem a sziget hovatartozása képezi a vita tárgyát, hanem az, hogy ki kapja meg a körülötte levő kőolaj- és földgázlelőhelyek hasznosításának jogát. Románia a közös hasznosítás mellett érvel, míg Ukrajna a sziget kontinentális talapzatának figyelembevételét követeli. Megegyezés hiányában Románia a kérdést 2004 szeptemberében a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte. A Kígyó-szigetet 1948-ban engedte át Románia a Szovjetuniónak. A Szovjetunió felbomlása után a sziget Ukrajnához került. Az ukrán álláspont az, hogy a sziget lakott, ami a nemzetközi jog szerint megadja Ukrajnának a jogot a kontinentális talapzathoz, Románia fő törekvése, hogy bebizonyítsa, a sziget lakatlan terület, s így nincs kontinentális talapzata sem. A Duna északi Kilija ágából a tengerbe leágazó Bistroe-csatornát az ukrán állam két részletben szándékozik megépíteni. Az első szakaszban – amely már befejeződött – a csatorna bejáratának kiszélesítését, illetve mélyítését végezték el. Ukrajna örökölte a Szovjetunió Fekete-tengeri flottáját, de nem rendelkezik saját dunai kijárattal, tehát kénytelen jelentős összegeket fizetni a román államnak a román tulajdonban lévő hajózható csatorna használatáért. Emiatt a csatorna megépítése Ukrajna számára gazdasági érdek. Románia kihasználta a környezetvédő civil szervezetek támogatását és NATO-s kapcsolatait, hiszen a csatorna kérdésében az Amerikai Egyesült Államok is Románia mellett foglalt állást. /(Budapest Analyses): A Fekete-tenger és környéke a román–ukrán viszonyban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2006. június 19.
Az amerikai kongresszusból az Európai Parlamentbe költözött a rendkívül erőteljes lobbi, amely a román árvák külföldre történő örökbeadásáért küzd. A Financial Times június 12-én egész oldalas reklámcikket közölt A romániai gyermekvédelmi rendszer rejtett válsága címmel. Az írás megjelenését harminchárom, az örökbefogadásokban közvetlenül érintett szervezet finanszírozta mintegy százezer euróval. Az alapítványok kezdeményezésére aláírásgyűjtés kezdődött az Európai Parlamentben. A kezdeményezők indoklása szerint a család nélküli árvákkal rosszul bánnak a romániai intézmények. A román hatóságok egy jelentés kiszivárogtatásával válaszoltak. Ebből kiderül, hogy ezerháromszáz, 1997-2005 közötti időszakban külföldre örökbeadott romániai árvának nyoma veszett. A bukaresti hatóságok semmiféle visszajelzést nem kaptak a gyerekekről annak ellenére, hogy az örökbefogadásban közvetítő szervezetek szerződésben vállalták, hogy negyedévenként jelentést készítenek a kiskorúak állapotáról a Hágai Egyezménynek megfelelően. Teodora Bertzi államtitkár, a Román Örökbefogadási Hivatal (ORA) elnöke szerint a legtöbb árva az Egyesült Államokban „tűnt el”, majd a feketelistán Olaszország és Görögország következik. Az államtitkár szerint az is sűrűn előfordul, hogy a bukaresti hatóságok „hazug” jelentéseket kapnak, majd később kiderül, hogy az árvák helyzete messze nem olyan rózsás, ahogyan azt lefestették. /Sz. L.: Nyoma veszett 1300 árvának. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2006. október 10.
Újabb diplomáciai offenzívát indított a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a romániai oktatásban tapasztalható magyarellenes diszkriminációra. Hantz Péter, a BKB alelnöke nemrég Hágában tárgyalt Rolf Ekeussal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosával, illetve dokumentumokat adott át a holland képviselőknek az oktatás helyzetéről. A BKB vezetői az elmúlt napokban a magyar Külügyminisztérium, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium figyelmét is felhívták a Romániában tapasztalható jogsértésekre. /Újabb BKB-akció a diszkrimináció ellen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./
2008. június 5.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia – EMTE), a Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE), a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatási vonala, a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem (SZME) azzal a határozott kéréssel fordultak a politikai pártokhoz, minden közéleti szereplőhöz, hogy véleményük kifejezésében tartózkodjanak attól, hogy a romániai magyar felsőoktatást kiszolgáló intézeteket azok megkérdezése nélkül minősítsék, a nevükben – akár jóhiszeműen – különböző kampányokban szóljanak rájuk politikai hangulatkeltő szövegekben utaljanak, ellenük (vagy nevükben) fellépő önjelölt csoportosulásokat legitimáljanak. A politikai vita során „a már létező és működő intézeteket ne támadják, az ott folyó anyanyelvi oktatás rendezett voltát ne tagadják. Igényeljük, hogy tényfeltárás címén alaptalanul ne keltsék a közpénzekkel való rossz gazdálkodás hírét. Igényeljük, hogy a már működő erdélyi magyar felsőoktatási alternatívák elért eredményeit, fejlődését hazai és anyaországi politikai szereplők ne vonják kétségbe, de ne is sajátítsák ki” olvasható a Magyari Tivadar rektor-helyettes (BBTE), Dávid László rektor (Sapientia – EMTE), Geréb Zsolt rektor (PKE), Gáspárik Attila rektor (SZME), Nagy Örs rektor-helyettes (MOGYE) által aláírt közleményben. /Egyetemek felhívása a politikai pártokhoz. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Közös nyilatkozatban léptek fel az erdélyi magyar felsőoktatási intézetek vezetői a romániai és anyaországi politikai és közéleti szereplők részéről tapasztalt támadások ellen. Az elmúlt idő-szakban a Gyurcsány-kormány illetékesei vették össztűz alá a Sapientia Egyetemet. A Gyurcsány-kormány hevesen támadta az elmúlt időszakban a Sapientiát. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nemrég elhibázott menedzsmenttel vádolta és szocialista nagyüzemnek nevezte az Orbán-kormány idején alapított EMTE-t, amelyről a Népszabadság romániai tudósítója a kolozsvári Szabadság hasábjain többek között azt állította, hogy „spekulált a Budapestről érkező pénzekkel, az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, és ötletszerűen, pályáztatás nélkül vásárolt ingatlanokat”. Eközben Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke a napokban Hágában tárgyalt Knut Vollebaekkel, az EBESZ kisebbségi főbiztosával az erdélyi magyar felsőoktatás bővítési lehetőségeiről. /Rostás Szabolcs (Kolozsvár): Erdélyi rektorok a támadások ellen. = Magyar Nemzet (Budapest), jún. 5./ Emlékeztető: Tibori Szabó Zoltán cikke:T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. máj. 3.
2008. szeptember 3.
Románia akár húsz évre is függetlenítheti magát az orosz gázellátástól, ha a hágai Nemzetközi Bíróság számára kedvező döntést hoz a Fekete-tenger szénhidrogénekben gazdag kontinentális talapzatának Ukrajnával való megosztása ügyében. Szeptember 2-án kezdődtek a tárgyalások Hágában a Kígyó-sziget körül található kontinentális talapzat megosztásáról. Bukarest 1998 óta vitában áll Kijevvel, amely kizárólagos gazdasági övezetévé akarja nyilvánítani a sziget környékét. A Duna-deltával szemben fekvő apró sziget a Fekete-tengerben 1948 előtt Romániához tartozott, utána pedig – egy egyszerű „jegyzőkönyv” alapján – a Szovjetunióhoz került. Ukrajna mint az egykori nagyhatalom utódállama magáénak tekinti e kis területet, fennhatóságát Románia nem is vitatja. Bukarest a kontinentális talapzat egy részére tart igény. /A hágai törvényszék előtt a Kígyó-sziget ügye. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./
2009. január 17.
A szentkatolnai székhelyű Bálint Gábor Egyesület kezdeményezésére a Kelet-kutató nyelvzseninek egész alakos szobrot fognak állítani. Mára elkészült a szobor is Petrovits István műtermében, bronzba, időtálló, nemes anyagba való öntésre vár. Bálint Gábor emlékezetét a szakma ápolja. 2005-ben Budapesten adott ki válogatást Bálint munkáiból a háromszéki származású Zágoni Jenő, 2006 decemberében emlékkonferenciát rendeztek jeles anyaországi és nyugati előadók részvételével ugyancsak a magyar fővárosban, s az ott elhangzott előadásokat kötetbe szerkesztve A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései címmel Obrusánszky Borbála 2007-ben megjelentette. Legújabban pedig a Hágában kiadott Mikes International 2008. április–júniusi számában jelent meg egy, az Erdélyi Múzeum-Egylet keretében 1894-ben tartott Bálint-előadás szövege. A Minő fajúak a japánok (nipponiak)? eredetileg az Erdélyi Múzeumban jelent meg, de úgy tűnik, érvényességét az eltelt több mint száztíz év sem kezdte ki. Bizonyság erre, hogy a Magyar szellemi fórum alcímet viselő s a hollandiai Mikes International Alapítvány által kiadott rangos periodika fontosnak tartotta újraközlését. /Borcsa János: Bálint Gábor szülőföldjén és a tudományos világban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./
2009. január 20.
Romániában baj van a rendszerrel, mondta ki a Hágában székelő Európai Emberjogi Bíróság (EEB), amely újabb visszaszolgáltatási perben ítélte kártérítés fizetésére a román államot. Az ítélet egyszerre született a román alkotmánybíróság döntésével, amely visszautasította a legújabb restitúciós törvény elleni óvást. A bírák több gonddal is szembesülnek egy-egy restitúciós per kapcsán, mint azt a Virgil Andreies, a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék elnöke az EEB ítélete kapcsán megfogalmazta. Andreies szerint a bíráknak figyelembe kell venniük, hogy a tulajdonjog elévülhetetlen. A Román Akadémiai Társaság (SAR) megállapította, alapfeltétel, hogy az állam eldöntse: természetben szolgáltatja vissza az elkobzott javakat vagy kártérítést fizet. Előbbit a poszt-kommunista hatalom nem akarta, utóbbira viszont pénze nem volt, azért folynak a román állam ellen Hágában a perek. /Szőcs Levente: Ingatlanrestitúció: változó stabilitás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2009. július 23.
Szeptemberben Magyarországra látogat az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa a szlovákiai nyelvtörvény ügyében, Knut Vollebaek ajánlásokat is készít majd a jogszabállyal kapcsolatban. A magyar delegáció július 22-én Hágában tárgyalt a főbiztossal. A felek egyetértettek abban, hogy a mostani találkozó egy folyamat első állomása. A cél az, hogy az EBESZ, Magyarország és Szlovákia között háromoldalú konzultációs folyamat alakuljon ki, amely figyelemmel kísérheti a szlovák államnyelvtörvénynek, valamint leendő végrehajtási rendeleteinek további sorsát. A konzultációk egyelőre nem nyilvánosak, így nem lehet tudni, hogyan vélekedett a főbiztos a jogszabályról. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) szerint a szlovák külügyi és kulturális tárca vezetői pozsonyi sajtótájékoztatójukon nem tolmácsolták korrektül Knut Vollebaek álláspontját a szlovákiai államnyelvtörvény módosítása ügyében. Bár az EBESZ-állásfoglalásban az áll, hogy az államnyelvtörvény módosítása törvényes célt követ, és általában összhangban van a nemzetközi normákkal, egész sor kételyt is megfogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a végrehajtási utasítások összhangban vannak-e a nemzetközi dokumentumokkal és a szlovák alkotmánnyal – olvasható az MKP nyilatkozatában. /Szlovák államnyelvtörvény: tájékozódik az EBESZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
